Matyi tavaly is futott...45 nap helyett 43 nap alatt...végig a "Végtelen Kéken". 2533km 37000m szintemelkedéssel... szép kis számok...:-)
Szerencsés voltam mert 1/43-ad részben én is részese voltam a dolognak. :-) Kicsit furcsa is volt a tegnap esti a futásról készült film bemutatója. Mármint az volt furcsa, hogy mikor a Bükkben futottunk rajtunk kívül senki nem tudta, hogy valójában mi is történik itt. Nem volt se felhajtás se tömeg de mégis megvolt a hangulata. A moziban viszont volt minden...felkonf...kamera...beszélgetés...film..taps...:-) Kicsit éles a kontraszt de jó. :-) Több ilyen kellene! (Matyi! Idén ősszel mit csinálsz?) :-)
Ugye futás után lehet nagyon hosszú és részletes és nagyon rövid pár szavas beszámolót írni. De valahogy a Bükkiki-vel kapcsolatban mindig ott tartok, hogy eltervezem milyen jó kis beszámolót fogok rittyenteni aztán persze az lesz a vége, hogy azt írom csak le, hogy milyen jó volt. Hiszen mást nem is lehet. A Bükk ugye adott, a rendezés és a hangulat remek mint mindig, az időjárás akkor is jó ha rossz és akkor is jó ha jó. :-) Idén egyedül indultam így egész jól elvoltam a magam kis világában. Abban a kis világban ahol pl hegymenetben azt képzeli az ember, hogy a következő kanyarban ott fog állni egy csomó őrült és mind azt kiabállja, hogy „Toljad! Toljad!”:-) Meg van még egy pár hasonló…:-) Pazsag előtt értem utól egy ifjú kollegát aki innentől kezdve mellém szegődött és öt méternél messzebb nem engedett magától. Ez volt az első önálló ilyen típusú futása. Jól felnőtt a feladathoz. Ha jól emlékszem csak tíz perccel indult hamarabb mint én. Kicsit olyan volt mintha magamat látnám. Emlékszem én is így csináltam, nem akartam egyedül menni és mindig csapódtam valakihez. Így ismertem meg Ákibácsit és Larzent is. :-)
Egy kisebb „baleset” árnyékolta csak be a szombatot. A jobb cipőm sarkából kiszakadt a szivacs és igen csak rendet vágott a sarkamon. No mindegy annyira nem vészes.
Időben magamhoz képest nem voltam se gyors se lassú. Pont így volt jó. 5:39
