Idén sajnos kimaradt…nem volt annyi időm futni mint szerettem volna és így nem mertem bevállalni. Nem akartam nagyon lemeríteni az elemeket augusztus előtt.
Aztán tervben volt, hogy megyünk szurkolni, segíteni de az élet megint közbeszólt így maradt, hogy ülök a gép előtt…
A szívem szakad meg, hogy nem lehettem Tihanyban pénteken a többiekkel…nem állhattam a rajtnál…
…nem bóklásztam a földúton…nem vettem nagy levegőt mikor leértünk a partra…nem mentem úgy végig a déli parton mintha az egy baromi hosszú egyutcás falu lenne…nem kellett keresztül vágnom a bulizó fiatalságon…nem láttam ahogy felkel a nap Siófok környékén…nem örültem meg a Balaton “jobb csücskének”…nem gyújtottam be a rakétákat Balatonfüreden ahogy megláttam a félszigetet…és nem kanyarodtam rá a célegyenesre sem.
No mindegy, nem lehet mindig mindent. Csak nem viszik el a tavat.;-)
Viszont jó nézni, hogyan is haladnak a többiek. Sokat számolgattam, osztottam, szoroztam…Azt sajnáltam, hogy csak négy helyről jöttek az eredmények. Sok volt az üresjárat. Kicsit meg is tréfált a technika (de ha jól tudom nem csak engem). Sokáig úgy nézett ki, hogy Kovács Laci vezet aztán egyszer csak megjelent, hogy Vozár Attila beért. Valószínűleg Balatonvilágoson nem olvasták ki a dugókáját így mindenki azt hitte, hogy feladta.
Ez mondjuk semmit sem von le Laci hihetetlen teljesítményéből. Ritkán lát az ember egy ennyire tudatos, hatékony felkészülést és kivitelezést.
Nézegettem az eredményeket, ha futok, simán mehettem volna együtt Lupussal hiszen szinte ugyanazokat az időket futotta mint én tavaly. Jó lett volna. No majd talán augusztusban…;-)
Nem tudok mindenkit kiemelni de nagyot ment Gyaloggalopp. Tóth Attila magabiztosan hozta a tavalyi ideét. Fendrik Laci szintén magabiztosan jött. Lőw Andrisnak kicsit küzdelmes lehetett de nem féltettem, hogy nem megy végig.Ispi ha jól hallottam az Achillesé-vel bajlódott. Eusebio-val és Bogár Janival nem tudom mi történt. Kíváncsi lennék miért adták fel.
A Balaton az Balaton…jövőre…
