2010. április 11., vasárnap

Eged 2010


Végre tavasz végre verseny. Sajna sok kimaradt a télen de kíváncsi voltam, hogy így mennyit tudok, „emlékezetből”. Januártól szorgalmasan több kevesebb sikerrel eljutottam tornaterembe is meg azért rohangáltam is mint pók a falon.
Igyekeztem rendesen bemelegíteni és megfelelő üzemi hőmérsékletre hozni a rendszert. Mindig lassan melegszek be így ezen a távon szinte kizárt, hogy kevés bemelegítéssel kényelmesen célba értem volna.
A pálya változott kicsit. Így hosszabb is lett. A Népkertben kellett egy kisebb karikát vagy inkább félkarikát  tenni majd a kilátóig a tavalyi utat kellett követni.
Sokan voltunk a rajt után egy kupacban. Nekem kicsit gyors is volt a tempo így hamar visszavettem .Azt hittem, hogy gyorsan megyek  de folyamatosan csak mentek el mellettem. A tavalyi 56 percből kiindulva idén olyan egy óra környékékre tettem magam indulás előtt. Aztán ,indulás előtt az  is kiderült, hogy változott az útvonal. kicsit hosszabb lett így az egy órás tervnek gyorsan búcsút mondtam.
A változás azt jelentette, hogy az elején és a végén kellett a Népkertben menni egy fél kört és az Egeden nem ugyanott kellett lejönni ahol felmenni. De a hegy lábától ugyanaz volt a felfelé mint a lefelé.
A Diofakút utca tetején kezdett nagyjából beállni a tempo és az emberek. A repülőtérig nem igazán éreztem jól magam. A szőlők között kezdett helyreállni a rend.
A meredek köves részt nem tudtam teljesen megfutni mint tavaly. Hát igen idén gyengébb vagyok  de szerencsére ez nem lepett meg így nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. :-) Az emelkedő végének azért nagyon megörültem.
A másik oldalon lehetett rongyolni lefelé rendesen. Most nem kellett a fölfelé jövőket figyelni. A kis ösvényes rész a kedvencem.  Ha elkapod a ritmust kívülről úgy nézhet ki mintha egy bobverseny lenne.;-) Belülről legalábbis olyan. Bal kanyar, az út bal oldaláról fel a kanyar jobb oldalára majd „visszaesni” az út baloldalára. ;-)
Biztos pont, a reptérnél Imre vár.
Az utolsó emelkedő olyan igazi darálós lett. Sikerült olyan tempoban megfutnom, mint ahogy a síkon jöttem.
Kis gurulgászás még a városban és a Népkertben…cél…
Laci már átöltözött, kipihente magát…no de ez nem meglepő. :-) Csabi még el akar küldeni egy tó köré futni…de majd máskor…;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése