Futóverseny a Mátrában..hmmm…mostanában egyre többet gondolkodok azon, hogy miért rendeznek futóversenyt a hegyekben? Miért kell felszaladni a hegyre, hegyekre? Miért jó? És egy másik lényeges kérdés, én miért megyek el újra és újra? Elmegyek mert jó a társaság, jó hangulat…JÓ emberek a futok no. Futni meg jó. De jó-e akkor is futni ha meleg van? Vagy akkor is ha sokat kell? Esetleg nem érzi magát az ember menet közben úgy ahogy azt eltervezte? 
Nem érdemes azt mondani, hogy majd megszépülnek az emlékek. Vagyis ha ezt mondja az ember akkor nem biztos, hogy valójában élvezte a futást. Ha balul sül el egy verseny, egy futás attól még lehet jó.
Asszem kicsit elkanyarodtam a Mátrától de ezek valahogy eszembe jutottak.
Új verseny, régi kemény pálya. Nagy volt a tolongás a rajtnál. Ahogy letértünk a betonról elkezdődött a mozgolódás. mindenki kereste a helyét az egy nyomtávos ösvényen. Egy jó 20-30 perc alatt alakulhatott ki a sorrend. Már nem volt előzgetés már nem kellett ki-ki lépni a nyomból. Oroszlánvár gyorsan eljött. Kár, hogy messze van a várostól jó lenne egy ilyen meredek emelkedő a közelben. Lehetne rajta gyakorlatozni éjjel-nappal. :-)
A Kékesig jó kis emelkedő. Igyekeztem nem elfutni nehogy baj legyen belőle. A vége felé kezdett a gyomrom kicsit furcsán viselkedni de nem fájt, étvágyam volt így nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Igazából meg is feledkeztem róla. kicsit később értem fel mint szerettem volna de ez nem baj, hisz az első fele a pályának nehezebb mint a második.Majd ott igyekszem behozni a lemaradást. A frissítőnél terülj-terülj asztalkám. Van minden. Eszek iszok. Sajna izolöttyöt is. Közben megtárgyaljuk a dolgokat JB-vel aki már nézett jobban is ki de azért nem féltem. Lefelé ment az izo megtette a hatását. Csendesen félrelépek és amilyen gyorsan bement ugyanott olyan gyorsan ki is jött. A turisták nem igazán tudják hova tenni a dolgot így inkább nem is kérdeznek semmit.
Galyatetőig nem igazán érzem magam kicsattanó formában. A Csór-hegy se úgy megy ahogy azt eltervezem. Útközben Csanya darál be és hagy faképnél. Utolér Csabi és megvitatjuk, hogy “hát igen ez nem egy egyszerű nap”. Aztán egyszer csak JB viharzik el mellettünk gyorsvonatot megszégyenítő sebességgel. De nincs nála kulacs…így könnyű. :-)
Galyatetőn minden mindegy alapon betolok egy Green Magmát, hátha segít. És nem is kell rá sokat várni. Megjön az étvágyam, tolok magamba mindent ami a kezem ügyébe kerül, hogy új erőre kapjak. Ágasvárig a hullámvasúton Csabival megyek. Ott kicsit beragadok egy sor gyalogos mögött, így Csabitól lemaradok. Lefelé nincs gond, gurulni kell. Csak a turistaház körül nagy a nyüzsi és kicsit nehezen engednek utat de ez legyen a legnagyobb bajom.
Mátrakeresztesen még eszek egy kicsit és feltöltik a kulacsomat, aztán gyorsan elindulok a Múzslának. Vagyis csak indulnék mert nem sokkal a falu után pirosba megy a mutató. Hányinger,megint. A futkározós részét a dolognak feladom. Komótosan pár gyalogost magam elé engedve felballagok a Múzslára. Fent elgondolkodok az élet nagy dolgain, köszönök Lupuséknak aztán a klasszikus “lefelé a s**r is gurul” elv alapján elinduluk Szurdokpüspöki felé. Szerencsére a lefelé már nem annyira megerőltető bár fáradt vagyok. A “célegyenesben” egy kollega még rákapcsol. Máskor biztos lenne kedvem vele harcolni de most nincs. Komótosan begurulok. 8:07.
Nagyjából egy órával mentem rosszabbat a tervnél. Mindegy ez van. Jövőre jobb lesz. Úgy látszik kicsit kényesebb lett a gyomrom mostanában, így innentől kezdve jobban oda kell figyelnem a verseny előtti kajálásra is. Nagy baj végül nem lett belőle mert Ákibácsival már jólesően tudtam a gyrost tolni.:-)
Jó társaság, jó pálya, jó szervezés, jó idő…jövőre megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése