Privát T100

Adott volt a pálya, adott volt a lehetőség… ki kellett próbálni…;-) Nem versenyként tekeintettem a dologra hisz az múlt héten volt. Viszont augusztusra kellenek a kilométerek úgy gondoltam, hogy lelki gyakorlatnak sem lesz utolsó…meg röhögünk egy jót, hogy mennyire “hülyék” vagyunk. Ez végül majdnem megvalósult ebben a formában csak a mosoly szélességének mértékét számoltuk el kicsit. ;-)
Nem akartunk azért teljesen kamikaze akciót és szerencsére Zsotyek és Pepexy pont ráért és tudtak minket istápolni így nem is voltunk annyira elveszve. Bár így is magányos volt a dolog egy kicsit…nem volt versenyhangulat edzésnek meg nehéz felfogni, hogy “no akkor kimegyünk egy százasra”. De végül szerintem jól elszórakoztattuk egymást.
A rajtprocedúra sem a megszokott mederben zajlott. Kicsit furcsa volt, hogy a főrendező megkérdezi, hogy merre is kell indulni és, hogy miért pont arra  de viszonylag hamar túltettem magam rajta.:-)
Rajt után nagy volt a helyezkedés de az első kanyarban sikerült megcsípnem a belső ívet így elég nagy lélektani előnnyel indultam neki.
Tervünk nem nagyon volt. Megyünk ahogy jól esik. Gondoltuk, hogy a múlt heti vihar nem múlt el nyomtalanul de néhol igen csak meglepődtünk. Faágakkal volt sok helyen beborítva az út vagy éppen az út helye. Kerítésekre dőlt fák, egymásra dőlt fák…
Zsotyek és Pepexy csak a hivatalos frissítő helyekre jöttek oda így próbáltuk szimulálni a versenykörülményket. Még a Yoyotól a  Zsíros hegyen kapott palacsintát is mint előre leadott frissítőt ettük meg.

Nem gondoltuk , hogy ennyire meleg és párás lesz az idő. Ahova besütött a nap kb olyan volt mintha szaunában futnánk…no mindegy kárpótolt a kilátás.
Kis Rigó1 előtt nagyon meggyepálta az erdőt a vihar, csak úgy mint a Visegrád előtti ereszkedést. A “futást” elraktuk a zsebünkbe és elővettük a “mászást”.
Kis Rigó 2-nél már láttuk ,hogy nem lesz acélos az időnk de ez legyen a legkevesebb. Nem fáj semmink ,nem lazsálunk, haladunk, fákat, patakot kerülgetünk és jól érezzük magunkat.
Csikóváraljánál eszek még egy kis barackot (amit eddig nem szerettem de itt majd két dobozzal lecsúszott)
Oszolynál jön szembe Lupus. Jó újra látni…régen találkoztunk. A Kevélyen zörgés, csattogás, kolomp…jó hallgatni.
Az utolsó emelkedő előtt még frissítünk egy kicsit. Már Spero is itt van.
Nem volt kedvem már hegyet mászni de úgy elbeszélgettük az időt, hogy egyszer csak fent voltunk. Aztán hirtelen meg lent. Pár kanyar és bent voltunk. Zsotyek, Pepexy és Spero várt minket egy teljesen egyedi célszalaggal…;-)

Jó volt megérkezni…elfáradtunk. Valószínűleg mégjobban elfáradtunk volna ha Zsotyek és Pepexy nem segít minket napközben. Külön köszönet érte! És köszönet Csanyának a lehetőségért.
Nem mondom, hogy nem csinálok többet ilyet de idén már biztos, hogy nem. :-) Érdekes, izgalmas, kicsit furcsa de mindenképpen hasznos futás volt. Nem csak combosodtunk hanem lelki gyakorlatnak is nagyon jó volt…  hasznát fogjuk venni augusztusban…