Szombat reggel eső, köd és kicsit hűvös…
…az volt a szép, hogy fel sem merült, hogy itthon maradjak. Futnom kellett, mindenképpen. Gyaloggalopp jutott eszembe, hogy nem is kell a tempotol félni, nem kell óvatoskodni. Gondoltam kipróbálom, nagy bajom nem lehet, hazai pálya, ha nem jön össze akkor egyszerűen hazasétálok.:-)
A rajt után rögtön elkezdett esni az eső. De szerencsére hideg nem volt így nem vettem fel a dzsekit. Sár viszont volt bőven. Az a szép, hogy abszolut nem zavart. Sikerült elkapni egy nagyon jó és hozzám képest nagyon gyors tempot. Haraptam a kilómétereket és megvolt az összhang, a harmónia. Az eső kopogása, a vizes cipőm cuppogása…Teljesen belefeledkeztem a gondolataimba. Egyszer csak azon vettem észre magam, mintha nem is itt futnék. Teljesen abszurd dolgok jutottak eszembe, nagyon elkalandoztam. Benne voltak a nyári felkészítő futások és mivel még elég friss az élmény természetesen a franciaországi kiruccanás is. Ennek köszönhetően történt az , hogy kis helyet kértem Scott-tól, hogy ugyan engedjen már el…aztán volt sok kiabálás, kolompolás… Meg egy csomó más izgalmas dolog is…:-)
Egyszer csak feltűnt, hogy valami nagyon nem stimmel. Gyorsan itthon találtam magam és rögtön tudatosult bennem, hogy eltévedtem.
Baromi mérges voltam, vagyok. Miután megjártam a plusz 2km-t oda 2km-t vissza rögtön oda lett minden. Nem volt már ritmus…nem szóltak már a kolompok sem és a kedvem is elszállt.
Komótosan begurultam a célba. 6:04 lett végül a kibővített 50km. Még most is mérges vagyok és kezdem azt hinni, hogy idén tényleg “utál a sors”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése