Lehet megint izgulni

Spartathlon… most hétvégén rendezik meg “A” versenyt. Egy álom mely sok mellett egyszer talán majd valóra válik. De klasszikusokat idézve még nem látok el addig, hogy egyáltalán le merjem tölteni a nevezési lapot.

Nem is olyan rég még nagyon akartam menni. Az sikeres Bécs-Budapest-ek és Ultrabalatonok elég nagy lökést adtak de szerencsére valami mindig visszatartott. Akkor nagyon akartam, most nem.

Szerencsére ismerek sok HŐST és csak csodálattal tudok rájuk nézni, hogy évről évre visszamennek.

Itt nem mehet senki sem biztosra, itt nincsen előre leosztva semmi. Bárkivel történhet bármikor valami. A rendezők pedig ha azt látják, hogy valaki nagyon rosszul néz ki egy percet sem haboznak, rögtön kiveszik a mezőnyből akárhol tart.

Ilyenkor szeptember vége felé mindig előveszem a korábbi évek beszámolóit és fényképeit.

Egyszer majd talán…addig is itthonról a gép elől…:-)