Kicsi a világ

Ezt eddig is tudtam de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Tegnap ahogy ballagtam fel az Egedre egy siklóernyős srácot előztem meg, biccentettünk egymásnak aztán mindenki ment tovább a maga kis világában. Fent nézelődtem, eszegettem egy kicsit, aztán pont mikor indultam volna felért a srác is. A zsákja majdhogynem nagyobb volt mint ő. Kérdeztem is , hogy milyen nehéz, ekkor derült ki, hogy francia és éppen az európai körútja közepén tart.
Szó szót követett és kiderült, hogy Chamoinx-tól nem messze lakik. Én meséltem neki, hogy milyen jókat lehet arra rohangálni és meséltem neki az UTMB-ről. Persze már többször is hallott róla és ismerőse is indult rajta.
  Ő pedig arról mesélt, hogy mennyire kicsinek érzi magát az ember ha a Chamoinx feletti hegyekről ugrál siklóernyővel…és azt is mondta, hogy a világ egyik legjobb érzése...elhittem neki és szinte kedvem támadt kipróbálni.
Olaszország, Szlovénia felől jött. Szlovákia, Lengyelország, Csehország felé tart haza.Repült a Balatonnál és Budapesten is. Megmutattam neki messziről a Kékest és elmondtam neki, hogy alacsonyabb mint a milyen magasan Chamonix fekszik.Egerből nagyjából Kiskunfélegyháza magasságáig próbál siklani aztán meg majd meglátja. Mondtam neki, hogy arrafelé nincsenek nagy hegyek ne is keresgéljen.:-)

Szép kis kaland. Két hónap szabi aztán irány a nagyvilág. Mindig irigyeltem az ilyen embereket. Néha megfordult a fejemben, hogy nekivágok valami hasonló világjáró kalandnak de rájöttem, hogy túl lusta és kényelmes vagyok hozzá. Nem tudnék hónapokig a hátizsákomból élni. Pedig biztosan felejthetetlen élmény lenne.
Nic mesélt még kicsit a siklóernyőzés rejtelmeiről és a szépségeiről aztán lassan nekikészülődött…végre fújt rendesen a szél. Megbeszéltük, hogy augusztus végén találkozunk Chamonix-ban. Ő ment fölfelé én mentem lefelé.
Ahogy futottam le a hegyről még láttam ahogy egyre magasabbra és magasabbra emelkedik…